Az utols� tigris

Az utols� tigris a ketrec�ben elny�lva fek�dt, �s a s�r� r�cson �t b�multa az �llatkerti l�togat�kat, akik m�r nem tudtak meglepet�st okozni neki. Voltak, akik mozg�sra pr�b�lt�k b�rni, integettek vagy felm�sztak a ketrec�t a s�t�nyt�l elv�laszt� korl�tra, vagy �ppen sz�raz kifliv�gekkel pr�b�lt�k meg eltal�lni, de hi�ba.
A kert gyakori l�togat�i -egyetemist�k, kismam�k - m�r meg sem �lltak a kifut�ja el�tt - hiszen �gysem csin�lt semmi �rdekeset. Az �j l�togat�k azonban �ltal�ban meg�lltak el�tte, komolyan elolvast�k a t�bl�j�t, n�h�nyan elkomorultak, amikor megtudt�k, hogy � faj�nak utols� p�ld�nya, azt�n mentek tov�bb. Voltak, akiket t�zbe hozott az �ri�si ragadoz� l�tv�nya, de hi�ba cit�lt�k a h�res sorokat, a f�radt, fak� sz�r� tigris nem t�nt „s�rga l�ngnak” az „�jszaka erdej�b�l”, �gy h�t �k is csal�dottan t�voztak, �s �rdekesebb �llatok ut�n n�ztek.

A tigrisnek viszont m�r semmi oka sem volt az �l�nks�gre. B�r m�g csak n�h�ny tavaszt l�tott, m�r j�l ismerte kerec�nek minden zug�t. Amikor ivar�rett� v�lt, gondosan meg is jel�lte ter�lete hat�rait, de hamarosan r��bredt ennek hi�baval�s�g�ra, hiszen nem volt a k�zelben egyetlen m�sik tigris sem, aki tiszteletben tarthatta volna e hat�rokat. M�r j�tszani sem volt kedve, sz�vb�l megut�lta a tet�r�l lecs�ng� nagy kereket, ami k�ly�kkor�ban mindig pof�n csapta, amikor megl�d�totta, �s a csenev�sz f�k k�z�tt is minden zugot ismert m�r. A medenc�je sem olyan volt, amilyet egy tigris kedv�re val�nak tal�lna, hiszen tiszta kem�ny k� volt, amin elv�stak a karmai , �gy h�t eleinte nem is mer�szkedett bele az �lettelen nagy betonk�dban, csak amikor m�r sz�delegni kezdett betonbarlangja forr�s�g�ban.

Amikor m�r feln�tt, �s mutatkoztak rajta b�skomors�g�nak els� jelei, �ttett�k egy nagyobb ketrecbe, ami olyan �ri�sinak t�nt, hogy eleinte mozdulni sem mert benne. K�s�bb azoban, amikor m�r felder�tette,r�j�tt, hogy ez a m�sik kerrec is �ppen olyan unalmas, mint az el�z�, �s felhagyott a r�csok melletti rohang�l�ssal is -amit pedig a l�togat�k nagyon �lveztek- hiszen itt sem tal�lt m�sik tigrist, �s a ketrec is minden k�rbefut�ssal kisebbnek t�nt. �jra csak hevert naphosszat az egyik sarokban, �s s�ttette mag�t a b�gyadt tavaszi naps�t�ssel. �gy azt�n az igazgat� utas�t�s�ra visszakar�lt a r�gi ketrec�be, �tadva hely�t egy csapat majomnak, akikre sokkal t�bben voltak kiv�ncsiak.
Ezut�n m�r l�togat�i sem nagyon akadtak. Az �pol�k f�ltek t�le, ami�ta az egyik�kkel -m�g k�ly�kkor�ban- megpr�b�lt j�tszani, �s elszak�totta a k�peny�t. �gy, ha tehett�k, csak behaj�tott�k neki a reggeli �s esti h�sadagj�t, majd k�s�bb eltakar�tott�k a marad�kot, am�g � a barlangj�ba z�rva kuksolt. N�ha �regebb, szem�veges, feh�r k�penyes emberek j�ttek hozz�, akik gondosan megm�rt�k, megvizsg�lt�k a fogait, vitaminokat rendeltek neki, �s mint�t vettek a sejtjeib�l, majd elment�kben gondterhelten arr�l besz�lgettek, hogyan lehetne �j tigrist el��ll�tani - an�lk�l, hogy egy pillant�st vetettek volna r�.
A tigrisnek nem volt neve. Az emberek Simb�nak nevezt�k, valami r�gi rajzfilm ut�n, de a tigris nem n�zett rajzfilmeket. Az � igazi nev�t az anyja mondhatta volna el neki, de t�le elvett�k az anyj�t, miel�tt el�g nagyra n�tt volna ahhoz, hogy az nevet adjon neki. K�l�nben sem volt sz�ks�ge saj�t n�vre, hiszen az egyetlen volt a vil�gon. Az anyj�t egy m�sik kontinensre sz�ll�tott�k, hogy ott m�g id�ben p�rozhasson az utols� ivar�rett h�m tigrissel, fi�nak testv�rt, �s a rem�nyek szerint p�rt is biztos�tva, de elk�stek, az oda�rkez�skor a h�m m�r elpusztult, �s az idegen �latkertben hamarosan k�vette �t az anyja is.
�gy lett a tigris n�v, anya, �s p�r n�lk�l az utols� a vil�gon.

Naphosszat csak fek�dt a ketrec szalm�val lesz�rt betonpadl�j�n, �s �lmok n�lk�l �lmodott. N�ha esz�be jutott az anyja, a melegs�g, amikor hoz�b�jt, a dorombol� hangok, amikor szoptatta, �s �rdes nyelve, amivel mindig gondosan megmosdatta. Ilyenkor a tigris mindig szomor�an �bredt, �s rem�nytelen�l, de egy kicsit m�gis rem�nykedve m�g egyszer k�rbej�rta a ketrec�t, da hi�ba, sohasem tal�lt m�sik tigrist.
Egy �jabb tavasz egyik d�lut�j�n v�ltozott meg minden. A tigris ketrec�vel szemk�zti padra, amire olyan r�g�ta nem �lt le senki, le�lt egy l�ny.A tigris f�lig leh�nyt szemh�jai m�g�l is felfigyelt r�, annyira k�l�nb�z�tt a t�bi embert�l. Fiatal volt, de m�r nem gyermek, a haja sz�ke, az arca komoly, figyelmes. A ruh�ja is m�s volt - nem terepsz�n� nadr�got vagy szokny�t , �s h�bor�s jelszavakat hirdet� p�l�t viselt, mint a t�bbi ember, hanem egy egyszer�, v�r�s ruh�t, olyan sz�n�t, amilyenek az emberek h�zet�i voltak r�gen, amikor m�g l�tni lehetett �ket.

A l�ny meg�r�lt a tigris figyelm�nek, �s a mikor pillant�suk �sszekapcsol�dott, megsz�l�totta:
- Te vagy az utols� tigris? - k�rdezte
A tigris �gy meg�r�lt annak, hogy valaki sz�lt hozz�, hogy sok�ig megd�bbenni sem tudott a k�rd�sen, majd hosszan hallgatott, hiszen a k�rd�s ik�bb �ll�t�snak hangzott.
- Nem tudom. Tal�n. Az azt jelenti, hogy soha sem tal�lok majd m�sik tigrist ? k�rdezte v�g�l, szomor�an.
- Mi�rt nem keresed �ket az �lmaidban? - k�rdezte a l�ny kedvesen.
- Nem tudok tigrisekr�l �lmodni. �resek az �lmaim. mondta a tigris cs�ggedten, �s lehajtotta a fej�t.
�s ekkor a l�ny megaj�nd�kozta egy �lommal, amit a tigris eg�sz �jszaka, eg�szen nyit�sig, a k�vetkez� tal�lkoz�sukig �zlelgetett. Az �lm�ban sok csal�dnyi tigris rohant a magas f�ben, a v�r�s nap alatt. Vad�sztak, majd a zs�km�nyt megosztott�k a n�st�nyekkel, akik addig a k�lyk�kre vigy�ztak. Mert az �lm�ban csillog� bund�j�, izgat� szag� n�st�nyek is voltak, �s nyiv�kol� kis k�lyk�k, a holnap vad�szai.

A tigris ezut�n minden reggel boldogan �bredt, �s v�rta a l�nyt, aki minden nap elj�tt hozz�. Sokszor lerajzolta, m�skor csak gy�ny�rk�d�tt benne, de mindig megaj�nd�kozta valamilyen �lommal.
�lmaiban a tigris el�tt kit�rult egy �j, vagy tal�n nagyonis r�gi vil�g, abb�l a korb�l, amikor az emberek �s a tigrisek �jai m�g nem keresztezt�k egym�st, hiszen a tigrisek nem tekintett�k pr�d�nak az embereket, azok pedig messze elker�lt�k �ket, vagy csendesen, rettegve im�dt�k �ket, barlangjaik kormos falai k�z�tt.
A vad�szat k�pe egyre tiszt�bb lett, ahogyan a tigris megtanult vad�szni �lm�ban, �s voltak �jszak�k, amikor m�r eg�szen k�zel mer�szkedett a fiatal n�st�nyek valamelyik�hez. �lmait hangok, �zek �s szagok t�lt�tt�k meg, ahogyan megismerte a helyet, ahol a tigrisek �lnek.
�gy azt�n, egy kora�szi napon a ragyog� naps�t�sben v�g�l �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s megk�rdezte a l�nyt:
- Igazi az a vil�g, amir�l �lmodom?
A l�ny, szok�sa szerint visszak�rdezett, �s b�r mosolygott, a tigris �szrevette a hangj�ban megb�j� szomor�s�got, hiszen j�l ismert�k m�r egym�st.
- Mi�rt, az amire �bredsz, igazi ?
A tigris elgondolkodott.
- Nekem nem. Az embereknek... tal�n �k mindig is ilyen vil�gra v�gytak.
- �n is azt hiszem - mondta a l�ny. - Ez�rt sz�m�zt�k az �let�kb�l a term�szetet. A v�z, amit isznak, vegyszerekt�l terhes, az �lelm�k gy�rakban k�sz�l. A t�zet m�r csak a m�rn�keik ismerik. A f�ldre betont �s szemetett �nt�ttek, az eget els�t�t�tett�k.
A tigris nem �rtett mindent, de �rezte, hogy a l�ny igazat mond. M�gis felkapta a fej�t, amikor az megk�rdezte:
-Akkor h�t elj�ssz velem az �lmaidba?
A tigris izgatottan forditotta oldalra a fej�t.
-T�nyleg ott lesz a t�bbi tigris?
-Mind ott van m�r. felelte a l�ny.
�s a tigris boldog volt.

A tigris aznap �jszaka t�nt el nyomtalanul a ketrec�b�l. �s soha t�bb� nem ker�lt meg. Az �js�gok egy ideig sokat �rtak rejt�lyes elt�n�s�r�l az �llatkertb�l , �s egyben a F�ldr�l is, de azt�n hamarosan akadtak fontosabb, h�bor�s h�rek is. A tud�sok megpr�b�ltak tigrist k�sz�teni, de t�l bonyolult �s id�ig�nyes munka volt, ez�rt id�vel visszat�rtek a birkanemes�t�sre. Az emberek pedig tudom�sul vet�k, hogy a dod�, a koala, a panda �s a farkas ut�n a tigrisek is �r�kre elt�ntek.
A l�nyt pedig nem kereste senki.